Sport szakkönyveink

Sportágspecifikus sporttáplálkozás

Sportágspecifikus sporttáplálkozás

Az új, Sportágspecifikus sporttáplálkozás című könyvben a MOB által kiválasztott 21 sportágra kidolgozott részletes javaslatok (étrend-kiegészítés, étrendi minták, gyakorlati útmutató, javasolt és kerülendő élelmiszerek stb.), teljesítményfokozás, utazási tanácsok, sport hőségben és hidegben, izomtömeg növelés, befogyasztás, az étrend időzítése, sportitalok, szénhidrát töltési technikák, biológiai ritmusok és számos más, praktikus, gyakorlatias téma található. Teljes cikk megtekintés

EDZÉSÉLETTAN könyv (Radák Zsolt)

EDZÉSÉLETTAN könyv (Radák Zsolt)

A kiadvány nemcsak terhelés-élettani könyv, hanem az edzésmódszerek hátterére és okaira is keresi a választ és módszereket is ajánl az edzéscélok megvalósításához. Részletes információkat ad az alapvető sejtfolyamatoktól az izomrendszer bemutatásán át az alkalmazkodás, fáradtság, képességfejlesztés, sporttáplálkozás, prevenció és sportgenetika témakörén keresztül a testedzés és öregedés összefüggéséig. Teljes cikk megtekintés

A TEST IZOMZATÁNAK EDZÉSE (Bogárdi István)

A TEST IZOMZATÁNAK EDZÉSE (Bogárdi István)

Ne akarjon úgy edzéseket vezetni valaki, hogy a gyakorlatok, az edzések anatómiai, élettani háttere ismeretlen számára. Az ismeretlen mindig veszélyeket tartogat, főként a végrehajtás részvevői részére. Amit az Edző mond, az „Szentírás”, hiszen Ő a szakember. Ez bizalom és egyúttal kiszolgáltatottság is a sportoló részére, ami az Edző felelősségét helyezi előtérbe. Teljes cikk megtekintés

Történelem

A testedzés szerepe ősidőktől napjainkig

A testedzés szerepe ősidőktől napjainkig

A rendszeres és intenzív, erőteljes fizikai aktivitás hosszú évezredeken keresztül őseink mindennapi életének részét képezte, s nem csupán élelemszerzés, vagy búvóhely keresés, szálláshely készítés céljából, de kifejező eszköze volt a társadalmi érintkezésnek, kultúrának, vagy akár a kultuszoknak, hitnek, vallásnak is. Teljes cikk megtekintés

A magyar sportegészségügy története

A magyar sportegészségügy története

123 éves a magyar sportorvoslás, 85 éves a sportegészségügy intézeti rendszere - 1891-ben jelenik meg az első, magyar szerző által írt sportorvosi munka, 1929-ben kezdték kialakítani az MTF intézmény sportorvosi rendelőjéből az I. számú Állami Sportorvosi Intézetet, amely 1930-tól működött ... Teljes cikk megtekintés

Sporttudomány

Nyomtat Küldés

Mindent a győzelemért? - Gondolatok Joó Abigél fantasztikus küzdelme kapcsán

Csernoviczki Éva sérülése miatt újra aktuálissá vált a 2012-es cikkünk: Mint a hírekből hallhattuk bár levált egy porc a térdében, Joó Abigél úgy döntött, hogy vállalja a küzdelmet a vigaszágon. A sportoló komolyan megsérült, ám végül úgy döntött, hogy vállalja a küzdelmet a győzelemért!

Csernoviczki Éva sérülése miatt újra aktuálissá vált a 2012-es cikkünk:
Mint a hírekből hallhattuk bár levált egy porc a térdében, Joó Abigél úgy döntött, hogy vállalja a küzdelmet a vigaszágon. A sportoló komolyan megsérült, ám végül úgy döntött, hogy vállalja a küzdelmet a győzelemért!

A nemrég megjelent, „Sportágspecifikus sporttáplálkozás" című könyvünk egyik alapgondolata, vezérfonala, hogy - a hazánkban népszerű szemlélettel ellentétben - az élsport és így a sporttáplálkozás célja nem az egészség, nem lehet az egészség. A versenysport területén dolgozó szakemberek és elsősorban a sportorvosok feladata, hogy a terhelésben, a teljesítménynövelésben útmutatást adjanak, úgy, hogy közben segítsenek elkerülni a sportoló ember egészségkárosodását és sérülését. Az élsport hagyományaival, a sport szellemével kizárólag a győzelem és teljesítmény-centrikus megközelítés van összhangban, szemben az álszent (és tévesen Pierre de Coubertin-nek tulajdonított) „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!"  megközelítéssel.

Ha elfogadjuk, hogy a versenysport mint komoly tevékenység vallási rituálékra, háborús játékokra vezethető vissza, illetve azokkal rokonítható, és kezdettől fogva megfigyelhető benne a versenyzés, a kiválóságra, emberfeletti teljesítményre való törekvés, akkor nem tarthatjuk kétségesnek, hogy a versenysportban kizárólag a győzelem a fontos - legalább önmagunk legyőzése. A versenysportolók orvosai nem kizárólag a test ,,érdekeit" mérlegelik, és sok esetben a sérült sportolónak próbálják lehetővé tenni a versenyzést átmeneti megoldásokkal. Még akkor is így van ez, ha a későbbi gyógyulását a kezelés negatívan is befolyásolhatja. Ennek az orvosi hivatás elveivel szembemenő gyakorlatnak a megnyugtató etikai feloldása még ma is nehézséget okoz! Joó Abigél vagy Talmácsi Gábor esete - aki sérülten is motorra szállt egy átmeneti orvosi megoldás segítségével, vállalva a maradandó károsodások kockázatát - nem egyedi. A hivatalos egészség-centrikus álláspont és a tényleges gyakorlat tehát éles ellentétben áll egymással, tudathasadásos helyzetet eredményezve a sport kommunikációja, közvetített értékrendje és a valós célok, gyakorlat között. Ez a gyakorlat tipikus, sokan gyulladáscsökkentő injekciókkal vagy fájdalomcsillapítókon, asthma gyógyszereken élve vészelnek át versenyeket - bármi is lesz ennek a későbbi ára!

A sport fogalmának értelmezése a teljesítményfokozás jelentőségét, szerepét is meghatározza, ezért ez a kérdés alkotja nemrég megjelent, „Sportágspecifikus sporttáplálkozás" című könyvünk egyik gerincét. A legális és illegális teljesítményfokozás között húzott határvonal korántsem látható világosan. Az ezzel összefüggésben felmerülő etikai kérdésekről elkerülhetetlen írni, mivel az ismertetésre kerülő ergogén (teljesítményfokozó) módszerek és anyagok jelentős részénél felmerült már a tiltás lehetősége (pl. kreatin, ekdiszteroidok). A dopping fogalmának pontos meghatározása évtizedek óta várat magára. Cinikusan - és a szakkiadványok definícióját részben idézve - annyit lehet csak elmondani, hogy „dopping az, ami az aktuális doppinglistán megtalálható". A ellentmondások miatt étrend-kiegészítők, étrendi teljesítményfokozó technikák egyaránt bármikor tiltás alá kerülhetnek, és kerülnek is - nemzetközileg elismert szakemberek szerint egy jól megtervezett összetételű sportitalra vagy multivitaminra is ráhúzható bármikor a dopping címke! Még erősebb érv felfogásunk átgondolása mellett az, hogy bizonyos gyógyszerek alkalmazásának tilalma miatt adott esetben nem gyógyulhat optimálisan, a lehető leggyorsabban vagy leghatásosabban, legbiztonságosabban a sportoló. Hangsúlyozva azt a tényt, hogy a dopping alkalmazását teljes mértékben ellenezzük, nem nézhetünk át a jelenlegi hivatalos álláspont ellentmondásos voltán.

A sport terén is tevékenykedő volt alkotmányjogász (K.Gy.) is a régi, elavult és képmutató nézetet képviseli, mint írja, „a doppingolás is olyan társadalmi fekély, mint a prostitúció vagy a korrupció".

Felfogása szerint a tiltás egyik fő érve az egészségvédelem: „kb. tehát ugyanaz, amiért kábítószerrel »önpusztítani« sem szabad. Lassú vagy gyors öngyilkossághoz fűződő alkotmányos jog evidensen nincsen."

A sportoló sérüléstől való védelme mint a doppingtiltás alapja az általános sportorvosi gyakorlat alapján tarthatatlan, képmutató álláspont. Egy neves külföldi professzor a nemrég megjelent, „Sportágspecifikus sporttáplálkozás" című könyvünkben is ismertetett sportetikai eszmefuttatásában egy olimpiai aranyérmes öttusázó példáját hozza fel, aki saját szavai szerint egészségét adta el az olimpiai aranyért: Achilles-ínrupturáját a fájdalmai kezelésére kapott kortikoszteroid-kezelésnek köszönheti. A való életben - mint Joó Abigél példája is mutatja - az élsportolóknak „alkotmányos joguk" maradandó károsodásokat szerezni, azt kockáztatni vagy meghalni, feltéve, hogy mindezt a törvényes keretek között teszik  -  a minél tökéletesebb gyógyulásukat ellenben nem támogathatják a legfejlettebb eszközökkel és anyagokkal. Jogszerűen károsodhat a sportoló a sportolástól, vagy ha ennek gyakorlata éppen legális - mint 1980 körül -, akkor a !sportorvos! által felírt anabolikus szteroidtól. Utóbbi az említett jogász hipokrita gondolatmenetét követve aktív lassú eutanáziaként is értelmezhető. Jogszerűtlen viszont sok sérülésektől is védő módszert alkalmaznia. A Sportágspecifikus sporttáplálkozás kötetben felvetett kérdésekkel előbb vagy utóbb szembe kell néznie a hazai szakembergárdának, ahogyan a döntéshozóknak is. A kérdésről és a felvetett problémák megoldási lehetőségeiről könyvünkben olvashat az érdeklődő magyar nyelven először kendőzetlenül, őszintén.

Az élsport célja nem az egészség hanem a győzelem szinte bármi áron. A valódi, teljesítményfokozó sporttáplálkozás elsődleges célja tehát a teljesítmény fokozása, akár az egészséges táplálkozás javaslatainak ellenére is, de célja az is, hogy segítsen elkerülni a sportoló ember egészségkárosodását és sérülését!

ÖNNEK MI A VÉLEMÉNYE ERRŐL? ÍRJA MEG NEKÜNK!

 

Kapcsolodó cikkek

Beszélgetések sporttudományról

Az edző mint sportdiplomata  – Az öltözködéstől a viselkedésig

Az edző mint sportdiplomata – Az öltözködéstől a viselkedésig

Bizonyára mindenki hallott, olvasott már egy-egy világverseny után olyan edzői, szövetségi kapitányi nyilatkozatot, mely szerint a magyar versenyző azért kapott ki, azért szerepelt rosszul, mert nem jó a sportdiplomáciánk. Persze könnyebb a felelősséget másra hárítani, mint a bajok okát kutatni és megtalálni … Teljes cikk megtekintés

Etika, erények és követelmények vezetők ill. edzők számára

Etika, erények és követelmények vezetők ill. edzők számára

Az álszent cég-, sport-, egészségügyi vezetők ill. edzők nem szeretik beosztottjukat, tanítványukat, csak eszköznek tekintik őket önmegvalósító céljaik eléréséhez, gyakran autokratikus légkörben működnek és nem adnak teret tanítványuk egyéniségének. Teljes cikk megtekintés